Szóval mi a különmenetet választottuk.
Vonatunk a Nyugatiból indult fél 8 magasságában, s végig a körvasúton, Ferencvároson keresztül, haladtunk is Nyugat felé. Fehérvárig a szokásos útvonalon, onnan a 20-as vonalon mentünk egészen Veszprémig. Rövidke tartózkodás után már vágtunk is neki a 11-es vonalnak.
A Nohabunk azért kapott engedélyt a vonalra, mert amolyan könnyített változat. Nincs benne a gőzfűtés kazánja így könnyebb egy kicsivel. Persze nem haladhattunk a pályasebességgel, csupán 20 Km/óra volt meghatározva.

Zircre felérve megkaptuk a Dácsiánkat ami kivitte a vonatot Dudarra, ahonnan körüljárás után visszatértünk, majd újra Nohabbal indultunk tovább Bakonyszentlászlóra. Körüljárás és némi tartózkodás után pedig elindultunk vissza a Déli pályaudvarra. Persze nem ilyen gyorsan zajlott ez, összesen hat órán át voltunk a hegyek között.

Az biztos, hogy egy életre nem fogjuk elfelejteni azt ahogy a gép hangja visszhangzott a  Cuha völgyében... 

Indulás előtt néhány perccel már mindenki a helyén.

Kőbánya-Felsőn haladunk.

Érkezés az átépülő Fehérvárra.

Tükröm tükröm...

Egy forgalmi megállás Várpalotán.

Szerelvény és utasai.

Zakatolás a péti műtrágyagyár mellett.

Veszprém

A háttérben látható kupacra indultunk.

Zircen népes fogadtatásban volt részünk. 

Átadja a Dácsiának a helyet. 

Dudarbánya

Visszatérés.

Rázárt.

Irány Szentlászló.

                                                    Itt már ereszkedik le a vonat a hegyről. 

Sajnos Kelenföldön elrontottam a záróképet, de helyette egy barátom, Szabó Bence videóját láthatjátok ITT!   Később még az Ő képeiből is láthattok egy kis összeállítást. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés